Sziasztok!
Az a helyzet, hogy falusi nőből pesti lettem, mert júliusban "felköltöztünk" a fővárosba. Férjemet szólította el hivatása eddigi lakóhelyünkről, így hát felpakoltuk a családot. Régen blogoltam, időm se és kedvem se volt nagyon rá. Lakást keresni, a gyerekeknek iskolát, nekem munkahelyet, nem volt könnyű feladat, de sikerült. Immár 3 hónapja én is dolgozó és elégedett nő vagyok.
Budapest. Féltem. A híradásokból csak a rosszat hallottam, a koszos utcák és a hajléktalanok elkedvetlenítettek. Aztán kezdtem magamra találni. A szemközti piacon már mosolyogva köszönünk egymásnak az árusokkal, a szomszédok rendesek, a munkahelyem jó, a körülöttem lévő emberek rengeteg-félék és mind-mind érdekes. A rosszat pedig igyekszem kizárni, bár a gyerekek iránti féltés hatványozódott. Próbálom óvni őket és közben megtalálni az "arany középutat". Kíváncsi lennék, más anyák hogyan csinálják itt Budapesten?

